Ördög is voltam, és gyönyörű angyal, ahogy jól esett éppen.
Földre rogytam, szálltam az égen.
Voltam hű, és hűtlen.
Hol gazdag voltam, hol nagyon szegény.
Voltam bátor, és néha féltem,
de senki se mondja rám : nem az álmaimnak éltem…
Ördög vagyok, aki szeret rosszalkodni, és egy angyal, akire nem lehet haragudni…
Az ember nem olyan,mint képen az arca,
mert lelke, és szíve nem lehet rajta…
Kiismerhetetlen, de megismerhető…
határozottan határozatlan…
szétszórt, de összetett…
örökké változó…
változatlanul álmodozó…
szabad, de ragaszkodó…
kicsit őrült…
néha jó, és gyakran rossz…
nem hibátlan,de így "tökéletes"…
"csak egy Ember"…
…se több,se kevesebb…
Csak egy kicsit legyél kedves,
Csak egy percre ölelj át,
Kérlek, légy egy kicsit csendben,
Halljam a szíved ritmusát...
Csak egy percre ölelj át,
Kérlek, légy egy kicsit csendben,
Halljam a szíved ritmusát...
Csak álltam a fényben,
Por szállt a szélben
Szikrázva csillog,
Pedig csak port hoz
Miért kell,hogy szálljon..?
Miért kell pont felém..?
Ez volt a végzet,
Mást nem hoz,csak szenvedést...
Minél inkább kezdtem hinni a magam jelentőségében, annál inkább éreztetted velem, hogy semmi sem vagyok…
Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több, és ő sem kevesebb…
Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert igenis tudok… Egyszerűen csak nem akarok…
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni,
kicsike szobádból nem hiányzik semmi.
De hogy én ott jártam, megtudod könnyen,
hófehér párnádon ott csillog a könnyem...
Mit akarsz tőlem? Mondjak védőbeszédet? Tagadjam le, amit makognak rólam? Miért? Hogy mennybe menjek nálad? Nálad! Óriási!... Ki vagy te? Bocsánat, hülye kérdés volt. Totál mindegy, hogy ki vagy. Kértél engedélyt tőlem, hogy megbeszélj engem Vele? Vele! Vagy akárkivel. Mi közöd neked hozzám? És mi közöm van nekem tehozzád? És kinek mi köze van hozzá, hogy te meg én egyáltalán ismerjük egymást?... Mindjárt befejezem, bírd ki. Az a szimpla igazság, hogy te nem vagy klassz. De most már ez se fontos. Totál érdektelen. Mint az átlag. Vagyis elgőzölöghetsz...
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem,
ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol,
csak én tudom, hogy mennyire hiányzol...
-Szeretsz?
-Nem tudom!
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult! Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova… csak hogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok… Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha, ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem… Ez bonyolult!
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem…
Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs Rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint "életed tavasza".
S egyszer, ha szembejön Veled, Rád mosolyog, s az életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: HIÁNYOS!
Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod a fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek,, és a könnycseppek.
Így, vagy úgy, de mindig is szeretni fogod, történjen bármi...!
-Hogy vagy?
♥Egyedül...
-Miért vagy?
♥Véletlenül...
-Hová mész?...
♥Csak előre...
-Kivel mész?
♥Nélküle...
-Miért sírsz?
♥Mert fáj...Legbelül...
-Maradsz még?
♥Nem,mennem kell...Egyedül...
Ha hülyeség van, akkor benne vagyok...
Ha csavarogni kell, én ott vagyok...
Ha buli van, akkor nagykorú vagyok...
Ha a szívem kéne, az már másé.....
Ha valami kell, megszerzem...
Ha valakit szeretek, azért bármit megteszek...
Ha a barátom vagy, mindig számíthatsz rám...
Ha beszólok, szólj vissza...
Ha szeretlek, az nem hiába van...
Ha azt hiszed ismersz, tévedsz...
Ha azt hiszed boldog vagyok, tévedsz...
Ha azt hiszed vége, még korán sincs...
Ha egoistának tartasz, tudd, én tisztában vagyok a hibáimmal...
Ha választani kell, tedd azt...
Ha szólni akarsz, mondd ki...
Ha kicseszel velem, visszakapod...
Ha azt hiszed, haragszok, az a baj, hogy nem tudok....
Ha azt hiszed, ráérek, nincs időm, még annyi se...
Ha lehet veled hülyülni, bírlak...
Ha nem megy, kár erőlködni...
Ha azt hiszed, érdekel a pénzed, jó nagy hülye vagy...! :)
Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást...
Mióta megismertelek, azóta szeretlek,
rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek.
Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a szívembe zárva...
Tisztában vagyok vele, hogy nem intellektuális dolog a szerelem. Az ember az egyik percben olyan földhözragadt, mint egy sáros felmosórongy, a következőben viszont szárnyal, mint a vizes kézből kisikló szappan...
Az igazság az,hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem,hogy nem. Nem tehetek róla,csak érzem...
Lehet, hogy őrült vagyok,, lehet, hogy kiszámíthatatlan vagyok,, lehet, hogy komolytalan vagyok,, lehet, hogy vadóc vagyok... de szeretem, és csak az övé vagyok :)
Én nem akarlak kisajátítani, csak azt akarom, hogy szükséged legyen rám. ;)
A mennyben születtem, mégis a pokolban vagyok,
rossz kislány voltam, kidobtak az angyalok :)
Nézz nyugodtan gyengének, csak erősebbé teszel,
Nevess csak rajtam, a szánalmas te leszel...
Nevess csak rajtam, a szánalmas te leszel...
Nem zavar, ha az exemet mással látom. Anyukám megtanította, hogy a megunt játékaimat adjam oda a rászorulóknak c(:
Kínkeservvel múlnak az éjszakák. Szürkék és nyirkosak a nappalok, akár a pincekő. Mindenfelől fájdalmas feszültség kapdos felém. Értelmetlen és haszontalan az életem. Érzékelőszerveim be- és összeszáradtak. Úgy érzem magam, mint egy darab ősi gyanta. Magamnak sem kellek. Csapdába tévedtem, s már kedvem is elmúlt, hogy kiutat keressek. Nem érdekel. Már semmi sem érdekel…
Könnyes a szemem, ennyi volt a csoda,
De nem tudlak feledni többé soha.
Ég Veled! Kár a könnyekért,
Búcsúzom, egy álom véget ért…
Volt ami volt, lesz ami lesz..Egy-két pofon majd helyre tesz..
Nos, nem ironikus ez? Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért, aki tudomást sem vesz rólunk; azt szeretjük, aki bánt minket, és azt bántjuk, aki szeret…
Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket.
Ha valaki más lennék, most bemutatkoznék, de ami azt illeti, magasról teszek rá, hogy ki, mit gondol. Tapasztalataim szerint az érdeklődés az elvárások anyja. Az elvárások pedig csalódáshoz vezetnek. Tehát a legjobb mód a csalódás elkerülésére az, ha nem érdekel semmi. Igazából az sem érdekel, hogy jó vagy rossz ember legyek-e. Ahogy én látom mindkettő szívás. A rosszakat a társadalom törvényei sújtják, a jókat pedig Murphy törvényei…
Nem az az Igazi, akivel le tudnád élni az életed... hanem az, aki nélkül nem…
Egész életedben egy dolog lesz, ami mindig kitart melletted: az árnyékod…
Tudod mit jelent szeretni valakit?
S mikor kérdi, büszkén letagadni?
Minden utcán Őt keresni, várni,
s mikor jön, közömbös arcot vágni.
Belefoglalni az esti imádba,
majd azt mondani, sosem gondolsz rá.
Értékelni, becsülni magadban,
majd lekicsinylőn megítélni szavakban.
Mosolyogni, bár szíved ég.
Tudod mi ez? : DACOS NŐI BÜSZKESÉG
S mikor kérdi, büszkén letagadni?
Minden utcán Őt keresni, várni,
s mikor jön, közömbös arcot vágni.
Belefoglalni az esti imádba,
majd azt mondani, sosem gondolsz rá.
Értékelni, becsülni magadban,
majd lekicsinylőn megítélni szavakban.
Mosolyogni, bár szíved ég.
Tudod mi ez? : DACOS NŐI BÜSZKESÉG
Ki vagy te,hogy bíráld az életet,amit élek? Tudom,hogy nem vagyok tökéletes,nem is azért élek,hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél,győződj meg arról,hogy a Te kezeid teljesen tiszták...
Az élet nem fáj,egészen addig,míg el nem kezdesz azon agyalni,hogy mennyire megváltoztak a dolgok,hány embert vesztettél el,és hogy mennyi volt ezek közül a te hibád...
Ez a baj az ivással-gondoltam magamban. Ha valami rossz történik,iszol,hogy elfeledd, ha valami jó történik,iszol,hogy megünnepeld, ha pedig nem történik semmi,akkor iszol,hogy történjen…
*Bonyolult? -megfejtelek.
*Problémás? -megoldjuk majd együtt.
*Hisztis? -felvidítalak.
*Féltékeny? -rám nem kell.
*Lökött? -sose árt.
*Tudsz szeretni? -legjobb.
*És sokáig? –akkor még jobb.
*Nem vagy elég? -nekem totálisan elég vagy,és nem kell más,mert te megadsz mindent
*Rám van bízva? –akkor összejövünk előbb-utóbb
*Megteszi ez egy
válasznak? c(:
Nem,ő nem a barátom..De szeretem az öleléseit,a szemeit,a mosolyát..A rengeteg közös emlékünket,a perceket,amikor együtt nevettünk.. Azt hiszem,szerelmes lettem a barátságunkba..
Egy okos csaj meghallgat, de nem hisz el semmit;
csókol, de nem esik szerelembe;
és elhagy, mielőtt őt hagyják el...
Leszek egy emlék, amíg gondolsz rám,
Leszek egy akadály a feledés útján.
Tarts meg, vagy dobj el, ahogy csak akarod ,
én csak egy emlék vagyok , tűrök és hallgatok...
Amikor azt mondom: "Tudok vigyázni magamra", azt várom, hogy fogd meg a kezem, nézz a szemembe, és azt mondd: "Tudom... de azért itt vagyok, ha mégsem..."
Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól ,és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal, és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok, és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, ...de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni!
A tündérmeséket azért hívják így, mert sosem teljesülnek. A szőke herceg sosem jön el, az emberek sose fognak azért szeretni, aki vagy, és az élet sosem lesz szép, és mesés.Nem tudsz ellene mit tenni, kiszállsz, vagy sodródsz tovább...
Van olyan lány, aki nem csal meg,nem hagy ott,rólad álmodozik,és nem írogat más srácokkal, ha már egyszer veled van.Nem várja el,hogy tökéletesen nézz ki minden nap, és,hogy állandóan jó kedved legyen..csak tudod, mi a baj?Ezeket a lányokat szarjátok le a leginkább…
Szeretlek. Tudod. Leszarod. De azt nem hiszem, hogy tudod, hogy még egy ilyen hülye lányt, nemhogy most...az egész életedben nem fogsz találni! Nem azért, mert olyan jó, vagy tökéletes vagyok. Egyszerűen csak szeretlek, reggel, délben, este, az összes hibáddal együtt, drágám! Ezt jobb, ha megjegyzed!
Az élet egy társasjáték,ahol néha kiütnek!És akkor mi van?Dobok egy 6-ost......és lépek tovább!
Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátba szúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak.. te mindig próbálkozol, de sosem vagy 'elég jó'.. és nem érted, miért …
Ha neked ő kell..én elengedlek..vele boldog lehetsz...talán én nem tudnálak úgy szeretni,talán én sosem sírnék miattad,talán sosem látná senki,hogy hiányzol, és, hogy mennyire fáj,hogy nem vagy velem..mert az én szívem egyedül,csendben,legbelül törne darabokra..te sem tudnád,a világ sem tudná...menj hát..ne hagyd, hogy a világ sírást lásson..ölj meg..
A nőket szeretni kell, nem megérteni :)
Sokan vitatkoznak arról, hogy mi fontos, mi fontosabb: a külső vagy a belső? De az élet legnagyobb igazsága: "A külső, ami megfog, a belső, ami megtart." Hiába tagadják, ez így van.
"-Gyűlöllek!
-A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. És ha gyűlölsz, akkor még számítok neked, még kötődünk egymáshoz..."
-A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. És ha gyűlölsz, akkor még számítok neked, még kötődünk egymáshoz..."
Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem én.
Bár szívem érted ég, koldulni büszke még!
Akkor tudod meg, mi a magány, ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán,
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét, de nem hallja más, csak a nyomasztó sötét…
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét, de nem hallja más, csak a nyomasztó sötét…
Örvény voltál, Mélybe húztál,
Megbántottál, Összezúztál…
Nem akarom, de rád gondolok,
menekülnék, de nem tudok.
Nyugalom kéne, béke, csend.
De itt visszhangzol, idebent…
Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel...
Boldognak szeretném látni.... Nem számít, hogy kivel, vagy hogyan... Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én...
Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag ,vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél...
Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem,
S letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem...
Nem nézel a szemembe, tán félsz attól, amit látnál?
Pedig a szememben van minden, mire valaha is vágytál…
Miért nem tudom elfogadni,hogy örökre vége,
Miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?
Miért álmodom mindig, hogy velem van újra?
Miért kell naponta gondolnom a múltra?
Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem,
Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem?
Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,
hisz ez köztünk szinte már mindennapos.
Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?
Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!
~Fiú mint barát:_~Ő az, aki megmondja a szemedbe,ha szép, vagy éppen enyhén ronda vagy..Ő az ,aki elmondja,ha hülye picsa vagy..Ő az, aki nem féltékeny rád..Ő az, aki nem fog hisztizni veled 1másik pasi miatt..Ő az, aki megvéd, vagy verekedik, ha bajban vagy_vagy valaki bánt..Ő az, akiben megbízol, és elmész vele bárhová, mert biztonságot nyújt..Ő az, aki pasi szemmel megmondja a kiszemelt pasiról,hogy érdemes-e vele kezdeni, vagy sem..Ő az, akivel hatalmasat bulizol, de,ha részeg vagy, akkor addig haza se visz, míg jól nem vagy..Ő az, aki nem használna ki soha..Ő az, akinek a családja nem találgat,hogy szerelem,hanem szinte családtagnak tekint..Ő az, akivel nevetek minden baromságon..Ő az, aki mer utánad inni, vagy megossza veled a fagyiját..s Ő az, aki bátyám helyett bátyám..Ő_pedig Te vagy, aki a_ℒεℊʝ◎♭♭ ℬ@яáṫ◎м_mert létezik_ℱḯú-ℒáηƴ ฿αяátṧáℊ_♥
Talán csak egy lányt...
Talán a lányt...
Talán egy barátot...
Talán egy régi szerelmet...
Talán a múltat...
Vagy esetleg a jövőt...
Esetleg a szerelmet...
Talán egy ismerős figurát...
Talán a legnagyobb ellenséget...
Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz...
Azt, aki fájdalmat okozott neked...
Azt, aki nem szeretett...
Lehet, hogy egy komoly csajt...
Vagy csak egy szeleburdi kislányt...
...Mindenkinek mást jelentek...
De remélem azért vannak olyanok is, akik
Szeretnek... :$ ♥
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket, és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást, és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat.Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam az életet, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól, és féltem, elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. De túléltem! És még most is élek.Az életet nemcsak túléltem, és NEKED sem ajánlom, hogy tedd ezt! Élj! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni, és merészen győzni, mert a világ a bátraké, és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon…
Hidd el,fogok én még hiányozni neked,
fogod még halkan suttogni a nevem.
Akarod majd még arcomat látni,
rájössz,hogy nem kellett volna ekkorát hibázni…
Akármennyire is próbálkozunk megállni a földön, talpon maradni, haladni előre, és elhinni hogy képesek vagyunk rá, előbb vagy utóbb rá kell jönnünk, hogy nem. Egyedül semmire sem megyünk az életben…
Ha megkérdeznéd tőlem, hányszor gondolok rád, azt mondanám: csak egyszer történt ilyesmi - de azóta ki sem tudlak verni a fejemből…
Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy nyitott rá. A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél..
Kiderült, hogy az vagy, akinek gondoltalak... Én sohasem játszottam meg magam, végig őszinte voltam... Végül mégis engem aláztak meg... Csak, hogy tudd elmondom, hogy tudom mi az, attól félni, hogy megmutasd önmagad. Én féltem, de már nem félek... Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, mert hiszek önmagamban és tudom, hogy minden rendbe jön... Bár nekem nincs családom, se munkám, se pénzem tandíjra, mégis téged sajnállak... Tudom, hogy a srác aki az e-mail-eket írta ott van benned, de nem várhatok rá, mert rád várni olyan, mint esőre várni aszályban, hasztalan és időrabló...
"Lehetek csinos, vonzó, s szép,
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép.
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes.
Lehetek tudásod, boldogságod bölcsője,
Lehetek gondolatod, szavad őrzője.
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy barát, ott melletted.
Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut,
Lehetek az, ki nélkülem is ugyanoda jut.
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,
De semmi nem leszek, ha ezt észre nem veszed"
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép.
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes.
Lehetek tudásod, boldogságod bölcsője,
Lehetek gondolatod, szavad őrzője.
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy barát, ott melletted.
Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut,
Lehetek az, ki nélkülem is ugyanoda jut.
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,
De semmi nem leszek, ha ezt észre nem veszed"
Már azt sem tudtam, mi zavar, és mi nem. Én vagyok a totális reménytelen eset esszenciája, a nyomor maga, aki minden külső segítség nélkül könnyűszerrel képes összezavarodni, végletesen…
Nem akarlak annyira szeretni, hogy tökéletessé váljak tőle! Nem akarok megszelídülni, felpuhulni, ellágyulni! Inkább vad maradok, parázs, dühödt, lobbanékony! Nem fogok aforizmákban megnyilatkozni, nem leszek választékos, csiszolt, kifinomult!
Megtörtént az, amire nem számítottam. Te megjelentél és összekavartál mindent. Bízom benne, hogy továbbra is kavarni fogod az életem, mert be kell valljak valamit: Beléd szerettem…
"Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel!
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel!
Gyűlölöm cipőd, s, ha átjár tekinteted tőre!
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, ha hazudsz, azt is gyűlölöm, ha nem!
Ha miattad nevetek, vagy, ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, cseppet sem,
szemernyit sem,Nem gyűlöllek én."
Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom, meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá…
Figyelj! Végül is mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, a semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit.
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon …
Mondd ki, amit érzel, csináld, amit szeretsz,
tökéletes nem, de igazi még lehetsz…
Jó pasikat a világ bármelyik sarkán találhatunk. A baj csak az, hogy a Föld kerek…
Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet…
Ez az egyetlen életem, ez a csodás, iszonyú, rövid és végtelen valami, amiből egyikünk se távozik élve…
Ma sem volt könnyű élni,
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem!
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem!
Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak", ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele - de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát, vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést - a halálodat. Amíg szufla van benned, a történet pereg tovább…
Az ajtót magamra zárom, hisz nekem nem kell más,
Éjszakánként mindig születik egy újabb vallomás,
Hiszen nincs, akiben megbízzak, nincs akit szeressek,
Elfogyott az erőm, hogy egy másikat keressek,
Tévedtem, azt kellett volna mondanom, hogy maradj,
De én ehelyett engedtem, hogy a sodrással haladj,
Soha nem gondoltam volna, hogy nem látlak már többet,
És nem mondhatom még egyszer, hogy örökké szeretlek,
Néha meg - megállok, szánakozva nézek fel az égre,
Felteszem a kérdést, hogy miért én, és miért Te?
Mikor néha hallok Rólad, szinte magam előtt látlak,
Ahogy mosolyogva mondtad régen, holnap újra várlak,
Valami megváltozott, vagy talán semmi nem a régi már,
Veled minden könnyebb volt, de most már csak a semmi vár…
Tegnap még bosszút akartál, vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe, és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítasz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked…
Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat, a rendkívüli fájdalmat, és azt, hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen?
Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni…
A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört.
A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott.
A lány, aki mindig nevetett, most zokogott.
Aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta
A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott.
A lány, aki mindig nevetett, most zokogott.
Aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta
Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, és körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy Ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni, és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled
Az apám sokszor figyelmeztetett, ne vacakoljak álnevekkel, ne nevezzem életnek azt, ami valójában fájdalom
Van néhány angyal, aki segít minket talpra állítani, ha a szárnyaink elfelejtik, hogyan is kell repülni. A hétköznapi életben ezeket az angyalokat barátoknak hívjuk :)
Mosolyogj! Ez sokkal egyszerűbb, mint elmagyarázni azt, hogy miért sírsz
