A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mi van? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd, életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni
Kínozlak. Nem akarom. Tudom. Fáj nekem is. A látszat. Érzem az illatod. Az érintésed. Érezlek téged. De te nem akarod. Félsz tőlem. Tudom, miattam. Én tehetek róla. Elvettem tőled az életedet. Hisz te is rám vársz. De nem mutatod. Csak érzem. De hát pont ez a lényeg. Nem érted? Minden apró emlék, elkapott pillantás, régi illat. De hát ez TE vagy! Mindent máshogy csinálnék. Megváltoznék. Hát nem érted? Szeretném... De te nem akarod, egy pillantás, mintha te is éreznéd... De nem. Ez csak a látszat. Elfelejtettél.
Nincs bennem semmi különös, ebben biztos vagyok. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, és a nevem hamarosan homályba vész. De tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég
Soha nem leszel jobb, vagy másabb, lehet akármi a neved. Örökre az a szerencsétlen lány maradsz. Ugyanaz. Aki szeretne, de nincs kit, aki sóvárog valaki olyan után, aki soha nem lehet az övé, aki megtenné, de meg van kötözve, aki élne, de nem engedik
Most játszom. Mindenkinek, és mindenért. Mert feladnám. Mert sok. Mert egyedül vagyok. Mert sírok. Mert fáj. Mert félek. És mégis, menni kell, mindig csak előre, sírva, és toporzékolva, és eltitkolva, és öleletlenül, és simogatás nélkül. Mert ez a szerepem. Ahogyan Neked. És Neki. És mindenkinek. Egyre jobban érik bennem a másság utáni vágy. Hogy más legyek. Hogy máshol legyek. Sírok én is. Egyedül vagyok. Barátok. Ismerősök. Emberek. Látnak. Mosolyognak. És tovább mennek. Sírok én is. És nem látják. Miért nem? Láss bennem mást. Láss belém. Segíts!
Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak Én maradok itt. Csak Én nem tudok tovább lépni. Csak Én nem tudok a jelenben élni. Csak Én nem tudom hátrahagyni a múltat. Csak Én nem tudlak elfelejteni. Csak Én nem..
Nem háborgok, pedig háborúk dúltak fel a lelkemben,
Nem lázadok, de egy világ dőlt össze bennem
A biztos megöl, de túléled.
A kétely éltet, de belehalsz
Folyamatosan eltöprengek, hogy van-e értelme. Csak gondolkodok, mást nem teszek, de az a baj mindig oda jutok, hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni, mint most. Most nem akarlak, nem csak azért, mert nem érdemled meg, hanem mert belepusztulok, hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire, nem látok benne semmit, nem érzem, hogy meg kéne szereznem, hogy kell. De ha rád nézek, akkor meglátom a mindent. Annyira nem érdemled meg pedig...annyira, de annyira meg kéne, hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak, megőrülök érted. Még ha megcsalsz is, megbocsájtom, mert olyan hülye vagyok, hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék, se akarnék..mert mindenhogy szeretlek, bármit teszel, bármit mondasz, mindenképp oda vagyok érted…
Félre állsz,vagy szembe szállsz?
Megragadod,vagy elszalasztod?
Kibírod,vagy abbahagyod?
Az ajtót magamra zárom, hisz nekem nem kell más,
Éjszakánként mindig születik egy újabb vallomás.
Hiszen nincs, akiben megbízzak, nincs, akit szeressek,
Elfogyott az erőm, hogy egy másikat keressek.
Tévedtem, azt kellett volna mondanom, hogy maradj,
De én ehelyett engedtem, hogy a sodrással haladj.
Soha nem gondoltam volna, hogy nem látlak már többet,
És nem mondhatom még egyszer, hogy örökké szeretlek.
Néha meg-megállok, szánakozva nézek fel az égre,
Felteszem a kérdést, hogy miért én, és miért Te?
Mikor néha hallok rólad, szinte magam előtt látlak,
Ahogy mosolyogva mondtad régen, holnap újra várlak.
Valami megváltozott, vagy talán semmi nem a régi már,
Veled minden könnyebb volt, de most már csak a semmi vár…
Nézz nyugodtan gyengének, csak erősebbé teszel,
Nevess csak rajtam, a szánalmas te leszel
Elegem van a világból, a holnapból, a mából,
Elegem van az emberekből, magamból, és másból.
Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,
Elegem van a megválaszolatlan kérdésekből.
Utálom a magma körül lévő sok gyűlölködő arcot,
Elegem van, most már feladom a harcot.
Mert győzött a bánat, és ledőltek a falak,
Én pedig csak némán állok az akasztófa alatt…
Tudod, van, aki némán ül, van, aki megőrül,
Van, aki tűr, és van, aki elmenekül,
De néha van, aki küzd, és néha van, aki nyer,
Ha kell, belehalok, de nem adom fel
Engem elfelejthetsz, de arra a pillanatra emlékezzél,
mikor odabújtál mellém, és magadról megfeledkeztél
Magyaráznék Neked,hisz semmibe nem kerül,
De te nem érted a szavaimat, én meg nem tudok seggfejül
Nem szeretsz? Kb leszarom, tök nyugodtan fogok aludni. Te meg tépj egy számot, állj be a sorba és még dobok egy csókot is
És gyáva vagy élni újra, pontot tenni a múltra…
Szeretlek, de nem sokáig…
utálni foglak… talán eljutok odáig…
s akkor majd bosszút állok mindenért, amit velem tettél,
s csak annyit fogok mondani, a bukott csicska te lettél !!
Te elvágod a torkom, én meg ráteszek egy ragtapaszt. Kiakaszt, hogy mi a szöszt kacagok még rajtad, már nem bírod, pedig csak te akartad.
Én szarok rá, hogy ki, minek érzi magát,
hogy hogyan szopjátok le egymás faszát.
Óvodába illő csatákat vívtok,
én beokádok attól, mit ti kultúrának hívtok
Ha elfordulok, baszod, könnyen jártathatod a szád,
de ha állom a tekinteted, majd a frászt hozom rád
Szerintem szimplán szarok vagytok, semmi fika.
Én meg jó vagyok, ennyi a lelki békém titka
* Az, hogy szingli vagyok, nem azt jelenti, hogy elérhető is ;)
Trend a lelke mindennek, ez már szabály. Nem tudod, hogy mit, mikor, mér’ meg hogyan zabálj. Hipnózisba esve mélyen behódoltok a futószalagoknak, jól nevelt robotok. A fertőzés csak a gyenge szervezetre árt, aki az “egyéniség” fogalommal hadilábon áll. Néha csak állok, nézek, hogy ez csak szívat?! szart kensz a hajadra, ha majd az lesz a divat
Nincs egy épeszű lény ma sem itt, ezen a helyen!
Mindenki eredeti, én meg csak kapkodom a fejem..
Van, aki füvezik, van, aki fázik, Van, aki barom, mégis pofázik
Nem vagyok se jó, se édes, ez a véres valóság,
Modorom is kissé érdes, de ha ez kell, legyen hát
Beteg ez a világ, őrültnek titulálnak,
ha nem állsz be a sorba, téged is kiutálnak
Ez a megerőszakolt világ sajnos HIV-pozitiv
Boldognak láttok, hazug vigyorral a pofámon
Alul múlom az átlagot, mert az élet egy múló állapot
Ha megszülettem, élni akarok, nem csak úgy, ahogy az állatok
Kíváncsi lennék, van-e olyan ember, akivel miután összeveszek, nem beszél ki, hanem azt mondja: 'a francba, hiányzik'
Nekem te ne papolj, tudom milyen kemény az élet,
darabokra tört szívből többet én már nem kérek!
Hevertem úgy a padlón, mint kisgyermek eldobott játéka,
tudod, egyetlen egy dolog van, ami kitart mindenki mellett:
A SAJÁT ÁRNYÉKA
~ Mi a kedvenc horror filmed?
~ Az életem..
* Te harcolsz, èn harcolok. Te megsèrülsz, èn megsèrülök, Te sírsz, èn is sírok. Te leugrasz egy hídról, èn fogok egy csónakot, ès megmentem a hülye segged ;)
Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom,
ahol most élek, ott a lélegzet is fáj nagyon.
Ahova tartok, oda nem tartozik senki sem,
én nem tartozok senkihez, te elhiszed, én elhiszem..
Üzenem Cupidónak, hogy a nyilait eltörtem, és most megyek, eliszom a szívecskés maci és a bonbon árát! Aztán majd csak rám talál valaki a bárpultnál a pelusos ürge nélkül is :D
Azért jó, ha az embernek vannak barátnői, mert amikor az ember nem tudja, mit csinál, van, aki tudja helyette :)
* Nincs szőke herceg fehér lovon, és nincs happy end, ez a valóság, és nem Disneyland *
Van néhány angyal, aki segít minket talpra állítani, ha a szárnyaink elfelejtik, hogyan is kell repülni. A hétköznapi életben ezeket az angyalokat barátoknak hívjuk :)
~ Soha nem fog megváltozni. Mindig egy csalódott, lázadó kisfiú marad, aki ki akar törni, aki áthágja az íratlan szabályokat, és semmibe veszi a világ megmásíthatatlan törvényeit. De én így szerettem belé..
Nem vagyok kertész, hogy gyökerekkel foglalkozzak :)
Más vagyok, mint voltam,
Ne feszegesd múltam.
Az élet tett ilyenné, fogd végre fel,
Ha nem tetszik, te is hagyj el
…inkább talpon állva haljak meg, minthogy térden csúszva éljek…
Ami jó csak van a világon, az vagy törvényellenes, vagy erkölcstelen, vagy hízlal…
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.
Azt hiszem, eltévedtem. Ő nem az én hercegem, és ez nem az én mesém...
✗Nem vagyok cicababa, de soha nem is leszek,
A pénzedre, drága, én jó magasról teszek,
Feszíthetsz tőlem akármilyen ingben,
Közlöm veled, a pénzen kívül neked semmid sincsen✗
De mégis ember vagyok! Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.
ben sem. Senkiben sem. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik, és a többi.. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni emberek miatt. Nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször, én boldogan akarok élni, ameddig tehetem..
Olyan sírhatnékom van. Nincs jó kedvem, de különösképpen rossz sincsen. Olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most. Lassan. Lágyan. Gyengéden és mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész. Nem vagyok jól. Nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. Most megint az írásba menekülnék vagy egy telefonba. Hozzá vagy neki. Érte. Néha annyira nem értem magam. Talán csak a fáradtság. Talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. Talán minden, s talán semmi. Erőltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is, de nem megy. Most nincs kedvem gondolkozni. Mint az esőcseppek, nem gondolkoznak, hogy hová essenek, csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet. Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsimogat esés közben. Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem, átéltem, az én esernyőmre...de jó lenne, ha itt lenne most mellettem...
Itt vagyok! Itt állok, de még csak senki észre sem vesz, nem törődik velem. A porba zuhanok, és eltapostok. Sosem lesz már vége ennek? Itt állok előtted. Még csak rám se nézel. És azt várod el tőlem, hogy mosolyogjak? Mosolygok. Igen. De nem azért, mert boldog vagyok. Pusztán csak kényszerből, hogy ne lássátok bánatom. Nem akarom folyton a hülye kérdéseiteket hallgatni "Mi a baj?" Egyszerűen csak elviselem a dolgokat és mosolygok. Egy maszkot hordok, de senki nem tudja, mi rejtőzik az álarc mögött..
Csak mondd azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni és nem akarod, hogy bármi is legyen köztünk! És én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd: "tévedtem."
Azt hiszem, az életem olyan mint egy elkoptatott közhely. "A lány, aki annyira szerelmes volt, mégsem viszonozták.." Ez lennék én. De én nem akarok a hősnő lenni egy tragikus szerelmi történetben! Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit szeretnek..
Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert ...elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.Van, hogy nem tudok hinni. Mint most. És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!
Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam
Nem tehetsz ellene... Elragad, magával ránt, vonzáskörébe kerülsz, és elnyel, mint valami fekete lyuk, vagy futóhomok... Minél erősebben próbálsz szabadulni, annál előbb leszel véglegesen a rabja. És az egészben a legszörnyűbb: hogy végig ezt akartad
Voltál már úgy, hogy mondani akartál valamit, valamit nagyon akartál mondani, csak éppen nem voltak szavaid? Mintha az ember simogatni akarna, és nem mozdulna a karja, vagy boldogan valakihez szaladna, szíve az örömtől kiszállna, de mielőtt lépne, földbe gyökerezne a lába, voltál már úgy, hogy mondani szeretnéd, de úgy eluralkodik rajtad az érzés, hogy már a szavakat se találod, elakad a hangod, pedig fontos, amit mondanod kell, kell, mert kikívánkozik. voltál már úgy, hogy kerested a legszebb szót, amit szeretnél kimondani, talán azt, hogy szivárvány, átadni Neki, mint a legszebb virágot, de a legszebb szó is kevés, ha azt akarom mondani Neked, hogy szeretlek.
Az összetartozás. A remény. A Kitartás. A szeretet. A szerelem. A vágyakozás. A csoda. Egy pillantás. Egy mosoly. Egy könnycsepp. Egy barát. Egy ösvény. A fény. És maga az élet. Tudod van valaki, akire mindig számíthatsz, aki nem hagy el. Segít, ha kell. De osztozik az örömödben is. Megvéd. És mindig veled van. Megköszönted már neki?És most menj ki. Vagy csak nézz ki az ablakon. Nézz fel az égre és mosolyogj. Légy vidám. És élvezd az életet, amely megadatott neked
Sosem ismertem olyat, aki meg tudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával. Sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni. Sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először. Sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. Sosem ismertem olyat, akibe ilyen szerelmes tudtam volna lenni, amíg rád nem találtam
Nem vigyáztam, elvesztettem. Nem harcoltam, elengedtem. Megtörtént és tanultam. De feledni sosem tudtam
Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.
Nálad a természetellenes itt már a természetes, egy tökéletlen világban egy tökéletes.. ez tök érdekes, hisz el is hiszed magadról, bár tudatlanságod sugárzik minden egyes szavadról
Az élet egy lengőajtó. Sosem tudod, honnan nyílik, de mindig pofán talál.
Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rossz fiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez...
A szeretlek szó jelentése : Úgyis át leszel baszva, csak idő kérdése..
Önző, türelmetlen, kicsit bizonytalan, irányíthatatlan és nehezen kezelhető vagyok, sokszor hibázom, de, ha nem tudsz velem bánni a legrosszabb formámban, akkor rohadtul nem érdemelsz meg, mikor a legjobb vagyok...
Lehet, hogy érzelmi roncs vagyok, de képes vagyok mosolyogni és jól érezni magam. Egyesek ezt kétszínűségnek nevezik, én lelki erőnek
*hogyha az élet vicc, én miért nem nevetek a csattanón?
Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz..
*én inkább kavicson és szemét közt lépkedek,
minthogy műmellek között egy műmájer szar legyek*
Sajnos, kicsi csillag, te még nem érted a lényeget,
Elvakít a makacsság, nem fogod fel az érveket
A győzködéssel eltölthetnék akár éveket,
De úgyis csak azt látod meg, ami az érdeked
Egyetlen egy fegyverem van, az, hogy szarok mindenre
Számolni a holnappal soha sincsen ínyemre…
Embernek tűnsz, mint mindenki más
De túl hülye vagy, hogy bármit is láss
Igen, voltam szerelmes én is, szép dolog, baszd meg, de beszoptam mégis..
Én mindig az leszek, aki most is vagyok, mindenkit békén hagyok, de, mint egy vipera marok, ha kritizálnak a szarok..
A mosoly az arcomon kényszerből egy máz, hogy elrejtse azt, amit jobb, hogyha nem látsz
*eljátsszuk az életet, csak vígjáték a létünk,
hibáztunk, mikor egymás életébe léptünk*
Szeretlek, azért is, mert más veled,
Mert te nem a balt nyújtod, hanem a jobb kezed,
Nem rinyálsz mindig, inkább megteszed,
Ettől válsz te mássá, mint egyesek
*nem kell a szánalom, magasról leszarom,
bármi történt eddig, mindig segítettem magamon*
Egyszerűbb is lehetne, ha az egójából levenne,
talán nem halna bele, ha valamikor keresne.
